2012. augusztus 22., szerda

képek

Nem viaskodom tovább a picasával. Nem engedi, hogy a picasa web albumon keresztül osszam meg a képeket, úgyhogy marad a google+.

https://plus.google.com/photos/107824584869900407484/albums

2012. augusztus 10., péntek

Night Safari

A szingapúri zoo az állatkertek királya. Az örökös toplista első helyezett, ebben hozzáértők és laikusok egyaránt megegyeznek. A kitüntetett státusz elnyeréséhez olyan összetevők kellettek, mint a rácsmentesített életterek, az autentikus természeti környezet, illetve az olyan ritka példányokkal tarkított állat populáció, mint a fehér tigris. Mindezeken túl itt nyitotta meg kapuit, majd' húsz évvel ezelőtt, a világ első éjjeli szafarija. Gondolom a hagyományos szafari parkokban előtte is volt lehetőség az éjszaka aktívabb állatok megfigyelésére, de külön erre a témára specializálódott létesítményt itt építettek először. A névválasztást amúgy nem teljesen értem mivel a legtöbb állat ugyanazzal a süllyesztett/megemelt/árokkal elválasztott technikával van védve a látogatóktól, mint az állatkertben. A területi adottságok, a látogatói tömegek, a különböző tájegységek bemutatása miatt a dolog meg sem próbál a klasszikus, "felfedezős" szafarinak látszani. Ez egy éjszakai állatkert, na.

mouse deer ("a kísérlet célja az alany mikrálása, azaz töpörítése")
 A program két részből állt: első körben ötvened magunkkal együtt felpakoltak egy a helyi szellemvasútból kölcsönzött kis vonatra, ami egy 40 perces, idegenvezetős körútra vitt minket. Alapvetően ez a rész nem volt olyan izgalmas, azon kívül, hogy láttunk olyan állatokat, amiket a második szakaszban nem. Zizegő turista társainknak és az idegenvezető hölgynek köszönhetően, akinek amúgy a horror channel bemondójaként nagy jövőt jósolok,  a "leselkedés" élmény nem volt maradéktalanul tökéletes. A holdfényben fürdőző bébielefánt, és az ülve alvó zsiráfok látványa azonban kárpótolt mindezért.
A vonatút után a látogatók önállóan, saját ritmusukban is megfigyelhették az erdő vadjait. Ez az, ami igazán más élményt nyújt a nappali állatkertezéshez képest. Viszonylag könnyű egyedül barangolni a szűk ösvényeken a különböző útvonalaknak köszönhetően, de a legtöbb ember amúgy is ugyanazt a magányt keresi, úgyhogy ritkák a hangos turistacsoportok. Volt barlang, amin a denevérek, centikre a fejünktől, suhantak keresztül, a lábunknál legelészett egy kis wallaby (kenguru fajta) csapat teljesen szabadon, láttuk a nem repülő repülőmókust, a tigrist, ami, hiába az üveg fal, tényleg félelmetes, amikor a sötétben meglát, és elindul feléd, a pálcika lábú mousedeert, ami magyarul fülöp-szigeteki  kancsil néven fut, de hát igazából egy kismacska méretű őzről beszélünk, és a szuper halászmacskát, ami izgatottan járkált a külön bejáratú halastava körül, és vérben forgó szemmel leste fickándozó áldozatait.
halászmacska
 Az állatok fele, leginkább a legelésző párosujjú patásokra gondolok, ugyanolyan unalmas éjjel, mint napközben. Az első fajta antilop sajnos pont annyira érdektelen, mint az azt követő huszonhat. Viszont az erdő hangjai és az élőhelyek okos kialakítása tényleg tud olyan hátborzongató érzést kelteni, hogy szabadon lévő állatok között mászkálsz a természetben, és ezt érdemes megtapasztalni.




A night safari térképe:
http://www.nightsafari.com.sg/images/innova_images/ns_map_en_090712.jpg